Az epilepszia és az Alzheimer demencia kapcsolata

Az Alzheimer-kór (AK) a fejlett világ egyik legnagyobb orvosi kihívása, amely százmilliók életét nyomorítja meg világszerte, legyőzésében tehát minden lehetséges fronton támadást kell indítanunk. Az AK által leginkább érintett agyi struktúra a halántéklebeny egyik kulcsfontosságú képlete, a hippocampus, amely egyúttal agyunk egyik legepileptogénebb területe is. Az elmúlt két évtizedben számos állatkísérlet bizonyította, hogy az epilepsziás rohamok gyakoribbak AK-ban és a betegség egyik részjelenségeként jelentősen részt vesznek a betegség tüneteinek kialakításában, továbbá elősegítik a gyorsabb lefolyást. Ezek gyógyszeres kezelése javította az állatok kondícióját és túlélését. Emberekben ez idáig nem sikerült tisztázni a rohamok előfordulásának tényleges gyakoriságát, így az epilepszia ellenes (antiepileptikus) gyógyszeres terápia hatását sem, mivel azt feltételezzük, hogy az epilepszia az agy mély rétegeiben zajlik, ahová felszíni, illetve rövid idejű vizsgálatokkal nem tudunk betekinteni.

Feltételeztük, hogy Alzheimer-kórban szenvedő betegek esetén a temporális lebenyből származó epilepsziás tevékenység fokozottabb lehet, mint azt korábban becsülték. Felvethető volt továbbá annak a lehetősége, hogy a betegségben tapasztalható átmeneti és fluktuáló memória és viselkedés változások hátterében komplex parciális rohamok húzódhatnak meg. Csoportunk kimutatta, hogy a hosszú távú elektroenkefalográfia (EEG) és video EEG monitorozás alvás vizsgálattal egybekötve alkalmasabb az ilyen típusú epilepsziás tevékenységek felderítésre, mint a rutin szerűen alkalmazott skalp EEG vizsgálatok. Kutatásunk általános célja tehát az volt, hogy megbecsüljük és elemezzük enyhe és közepesen súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegpopuláció epilepsziás aktivitását hosszú távú és video EEG monitorozás segítségével. Úgy gondoltuk, hogy ennek eredményeként az EEG lelet az Alzheimer-kór egy lehetséges biomarkerévé válhat, továbbá követéses vizsgálatokkal az EEG-ben látható elváltozások esetleg prognosztikai tényezővé is. Elképzelhető továbbá, hogy az antiepileptikus terápia bizonyos válogatott esetekben pozitív hatással lehet a betegség tüneteire és lefolyására.

Vizsgálatainkat 2013 és 2017 között végeztük, amelyek során 70 demenciában szenvedő, Alzheimer-kórral (AK) korábban már diagnosztizált beteg 24-órás Holter-EEG vizsgálatát végeztük el, az eredményeket epileptológiai szempontból értékeltük. 55 beteg esetében a klinikai adatokat, a neuropszchichológiai és képalkotó vizsgálatok eredményeit áttekintve megtudtuk erősíteni az Alzheimer-kór diagnózisát. Klinikai szempontból nagy jelentőségű megfigyelés volt, hogy a betegek 21%-ában az Alzheimer-kór diagnosztikus kritériumai nem teljesültek, sok esetben visszafordítható demencia formát azonosítottunk. Huszonegy betegünket 2 éven keresztül neuropszichológiai szempontból is követni tudtuk, illetve 30 AK beteg alvási paramétereit összehasonlítottuk egy egészséges egyénekből álló mintával. Megállapítottuk, hogy a betegek negyedében kimutatható epilepsziás roham, amelyek főként olyan betegeknél jelentkeznek, akiknél demencia korai életkorban kezdődik, hosszabb ideje fennáll és súlyosabb stádiumú. A rohamok főként mozgási tünetekkel nem járó, halántéklebeny eredetű, komplex-parciális rohamok. A betegek felében epileptiform aktivitást (EA) regisztráltunk, sok esetben epilepsziás rohamok nélkül is. Az EA főként a frontotemporális területeken jelentkezett (85%), erős bal oldali túlsúllyal (65%), főként a lassú-hullámú alvás időszakában (45%). Az alvás értékelése során igazoltuk, hogy a lassú hullámú alvás jelentősen csökken AK esetében, a normál alvási struktúra felborul, továbbá, hogy a REM alvás paraméterei fontos jelzői lehetnek a betegség progressziójának. Igazoltuk továbbá, hogy a 24-órás Holter-EEG vizsgálat biztonsággal, könnyen és magas szenzitivitási értékkel végezhető az AK-hoz kötött epilepszia kimutatásában. Eredményeink az AK, alvás és epilepszia közt fennálló erős kapcsoltsági viszonyra hívták fel a figyelmet.